Bakancsos túra a Föld napján

A Föld napja alkalmából szervezett bakancsos túra újabb színfolttal gazdagította a településünkön zajló programok sorát.

Az Általános Iskolától indult el a kis csapat Czár Lajos vezetésével. Első megállóhely volt az Esztári Református Templom, ahol Lajos bácsi röviden beszélt településünkről, arról hogy először 800 éve tettek róla említést a Váradi Regestrumban, akkor még Yztharij néven. A Templom eklektikus stílusáról is említést tett. Felhívta továbbá a gyerekek figyelmét arra, hogy a Református Templom kertjében két obeliszk is látható. A főbejárattól jobbra állón, Esztár az első világháborúban, míg a balra állón a második világháborúban elesett hősi halottainak névsorát olvashatjuk.

A templomkertben látható továbbá a községben lakó egykori nemesi családok tagjainak néhány megmaradt márvány sírkőtöredéke, köztük Erdődy Lászlóné Bézler Anna és Szunyogh Szabolcsné Beöthy Márta sírköve is. E két család nevéhez főződik Esztár másik látványossága az Erdődy-kúria, amely a következő látványosság volt. Megtudhattuk, hogy a Kastély néven is emlegetett, jelenleg általános iskolaként funkcionáló műemlékvédelem alatt álló építmény azért kúria, mert csak egy szintes. Bár, építészeti szempontból megoldható lenne – a tetőszerkezet miatt – hogy kétszintes legyen, és akkor már jellege szerint is kastély lehetne. Valamint a terasz kölcsönös kastély jelleget ad az épületnek. A kúriákra nem jellemző az ilyen épületrész. Egy ekkora terasz egy úri életmódot feltételez, mely köztudottan jellemezte is az Erdődy családot. A következő állomás a manapság Gergely – domb néven ismert Fenyves – domb volt. Az érdeklődő szemlélők gazdag leletanyagra bukkanhattak, köztük vonaldíszes kerámiadarabokra is, mely kétségtelen bizonyítéka annak, hogy jóval távolibb múlttal bír ez a domb, mint gondolnánk.

A dombot körbejárva a közel két évszázados kocsányos tölgyre irányította Lajos bácsi a túrázók figyelmét. Áttérvén a Berettyó – partra őseink temetkezési helyét figyelhettük meg, ahol régen a Szunyogh és az Erdődy ősöket helyezték végső nyughelyükre. A túra a parton folytatódott tovább. A közeli kiserdőnél megtudhattuk azt is, hogy régen ott volt a kendermosó és mivel egykoron lakóházak is épültek ott, oda jártak ki a folyóhoz mosni a lányok, asszonyok.
Az ütemes gyaloglás során elérkeztünk következő úti célunkhoz, a Körtvélyes – Hármas halomhoz (vagy amit sokan Nagyerdőként ismernek). Egykoron a Berettyó ölelte körül ezt a természeti képződményt. Lajos bácsi az erdőbe lépésünk előtt felvilágosított bennünket arról, hogy miként tudunk tájékozódni az érintetlen természetben. Rövid tájékoztatást nyújtott az erre felé honos növényekről, fellelhető állatokról. Az erdőbe lépésünkkor szinte azonnal abban a szerencsében volt részünk, hogy egy ritka, védett madarat láthattunk, a fekete gólyát. A holt mederben folytattuk utunkat, ahol egy több mint öt méter körméretű fára bukkantunk. Hét gyermek tudta csak körülölelni. A magyar hársfa elé érve is időztünk egy kicsit, miközben Lajos bácsit hallgattuk. Megtanultuk, hogy az erdőből nem szabad elvinni semmit sem, mert minden, amit ott találunk, hozzá tartozik, az övé, kell neki ahhoz, hogy még évszázadokon át élhessen. A három halmot megmászva, körönként ismertette Lajos bácsi azok kialakulásának történetét. A dombtetőre érvén egy borzfészket mutatott meg az érdeklődőknek. Ezután tovább folytattuk utunkat a dűlőutakon. Így értünk el hamarosan a Virág-laposhoz. Itt azt tudhattuk meg, hogy ezen a helyen egykoron gazdasági épületek álltak. (Így nem kizárt, hogy egy alaposabb feltárás után, nem találnának a hozzáértők újabb régészeti leleteket.) Közeledve a faluhoz, a kertek aljához, még egy erdőn vitt át utunk. Itt a természet legfürgébb „fafaragójának” a munkáját szemlélhettük meg egy nagy fa törzsén: a hód nyomaira hívta fel a figyelmünket Lajos bácsi. Szokatlan volt az erdők, rétek sajátos nyugalma után kicsiny településünk dolgos hétköznapjába visszazökkeni. Az Ízek – Házánál finom paprikás krumplival vártak bennünket, ahol mindenki, aki a túrán részt vett kapott egy könyvjelzőt, a legnagyobb érdeklődést mutatók pedig Czár Lajos verseskötetét vehették át. Étkezés előtt megköszöntük Lajos bácsinak az élménydús és élvezetes túravezetést, majd oldott hangulatban, jó kedvűen folyt a falatozás.