Ime egy kis kedvcsináló a nemrég megjelent Szemelvények Esztár XX. Századi Történetéből:
Részletek: A két világháború közötti időszak berendezkedése, a fejlődés időszaka újra felborult és helyét átvette a létbizonytalanság, majd az átvonuló ellenséges csapatok (főként szovjet) erőszakot elkövetve, mindent feldúlva távoztak a településről. „1939-ben kezdtem az első elemi iskolát, ekkor tört ki a második világháború.
Mint kisgyermek, én arra emlékszem, hogy járt a kisdobos és közhírré tette, hogy kitört a háború. Emlékszem a síró asszonyokra az utcán (…) a háborúban a hegedűmet, az udvar végén összetörve találtam meg"
„Amikor a háború itt ment rajtunk keresztül, voltunk hárman barátok, SzécsiSándor, Bugó Béla és én. A Papp Jenő pincéjébe mentünk le (…), amíg dúlt a háború. Mikor egyszer feljöttem, mindenkit pateroltak ki a faluvégre. Én nem akartam menni (…) az orosztól már ekkor megkaptam a magamét (…) és csak el kellett mennem a többiek után (…) a németek vagy 2 napra kinyomták az oroszokat a faluból. Ekkor be akartam állni katonának (…) puskát is szereztem. Ekkor jött vagy 10 magyar katona Hencida felől (…) mondták hogy mutassam a puskámat (…) erre úgy fához csapták, hogy eltört és ezt mondták: Eredj fiam haza! Ez volt a szerencsém (…) mondták hogy ők is mennének, de nem mehetnek… „Szemtanúja voltam, ahogy a német tiszt ment ki a kapun, az orosz meg már jött befele. És szépen elmentek egymás mellett, ránéztek egymásra, ez ment ki, az jött be…” „A frontátvonuláskor a szovjetek a tanyai lakosoktól élelmet követeltek és tiszta ruhát a katonák. Az emberek bújkáltak (…) a nőket megbecstelenítették. A nagyobb lányok pincébe, padlásra menekültek a katonák elől.” „Az oroszok embereket lőttek le a Berettyó-parton, és elvitte őket a folyó örökre. A faluban több házba is beköltöztek az oroszok, hatalmas károkat okozva ezzel, mivel sok lakóházat és gazdasági épületet tönkre tettek, illetve nagyon sok értéket elvittek.”
„1944. október 10-én (…) az oroszok (…) a mai Bem utca felől érkeztek (…) elvitték a sok disznót, az egész faluból összeszedték. Édesapámat elvitték magukkal, hogy lovat szerezzen nekik (…) majd egy nagy kondérban főzettek vele. Az oroszok ittak, ettek (…) az ólból hozattak csirkét, amit úgy főztek meg, hogy előtte fejszével levágták a fejét és egyből megperzselték. Utána hoztak asszonyokat, hogy puculják meg, de már azt a füstös, tokos csirkét nehezen tudták, és így főztek az oroszoknak.
Nekem a leventesapkát leverték a fejemről és a csizmámat is elvették. A nőket, lányokat az oroszok keresték és csúnyán megbecstelenítették akit elkaptak.” „A front a faluban 3 nap alatt keresztülment, de egy hétig tartott a harc Pályinál
és ide hozták a sebesülteket. A határ mellett sok összetűzés volt, a halottak ott voltak szanaszét, nekünk azt szekérrel össze kellett szedni (…) az Esztári temetőbe egy nagy közös sírt ástak (…) oda hordtuk a határról és mindenünnen a halottakat.
Román, orosz, német itt egy közös sírba került, nem volt kiválasztva, hogy ki melyik nemzet katonája. Egy németet (…) a Berettyó partról hoztunk be, őt a templomkertbe temettük el…”
„Orosz hadifogságba kerültem. 3 nap utaztunk a vonaton, végig szakadt az eső. Mikor megérkeztünk (…) jöttek a gazdák és kinek hány ember kellett dolgozni, széthúzgáltak bennünket. Hozták vitték itt az embereket, változtatták helyünket. Szibériát és a Kaukázust is megjártam. Mindenféle munkát végeztünk. Tarcsi Sándor és Pásztor András is orosz fogságban voltak”
„Csörsz Jenő 1940-ben vonult be katonának Munkácsra. Harckocsizó volt, több helyen harcolt, majd orosz fogságba esett felvidéki magyarokkal együtt. Cukorrépát ettek, csalánból készítettek levest számukra. Szökni próbáltak, de nem sikerült. 1940–1946-ig a rokonok nem tudtak róla semmit – beteg lett sárgaságba volt. 1946-ban augusztus hónapba jött haza. Vonattal érkezett, csak vizet kaptak az állomásokon, üdvözölték őket. 90 kg volt, mikor bevonult és 41 kg mikor hazajött, orosz ruhába volt öltözve koszosan, éhesen érkezett haza.”
A teljes köny megvásárolható Esztárban a Teleházban, 1000 forintos áron.