A nő kétségtelenül egy csodálatos teremtmény. A legtöbbször megosztó, de mindenképpen szeretetre és tiszteletre méltó, olyannyira, hogy a legtöbb műalkotást a világon Ő ihlette.
Számtalan szerepben ismerhettük meg, a tüzes, kitartó szerető, a hűséges társ, az otthon melegének oltalmazója, az odaadó, ha kell önfeláldozó anya. Az ember társas életre ítéltetett. Harmonikus együttélésünk alapja a kölcsönös tisztelet, és megbecsülés. Március 8. a Nők Napja. Ezen a napon még azok a férfiak is meglepik társukat egy szál virággal, apró figyelmességekkel, akik a hétköznapok taposómalmában türelmetlenek, figyelmetlenek. S ez így van rendjén. Legyen ez a nap valóban ünnepe a Nőnek, s szóljon ez az ünnep csak neki. Halmozzuk el szeretettel, figyelemmel, gondoskodással, hiszen megérdemli. Ez az évi egy alkalom ad lehetőséget a hála és a köszönet kifejezésére. Olyan módon tegyük emlékezetessé számára, hogy mint egy érzelmi akkumulátor, a lehető leghosszabb ideig kitartson. Vasárnap este az esztári férfiak igyekezetek feltölteni ezt a bizonyos akkumulátor. A szép számmal megjelent hölgyeket elsőként Nagy Gyula a művelődési ház vezetője köszöntötte, majd Szőllősi Tibor versét hallgathatta meg a közönség. Őket követte Varga József és Szőke Sándor Gyerekszáj című vetítése, ahol ovisok és kisiskolások mondtak véleményt a nőnapról és az élet dolgairól, őket Id. Cseh Lajos és Horváth Sándor nótázása és Tóth Gyula citerajátéka követte, majd Takács Roland operett slágereket adott elő. A bűvös 14-es színjátszócsoport „Nem jól van ez így asszonyok” című darabjukat mutatták be. Ezen a rendezvényen lépett színpadra először az esztári Nótás Kedvű Férfiak együttese: Mezei Imre, Szűcs Imre, Nagy József, Oláh Sándor, Sanyó Sándor és Truczkai András. A műsort az esztári „szinkronúszó” csoport zárta, vidám pillanatokat okozva a közönség tagjainak. Az est végén a férfiak virággal köszöntötték a hölgyeket. Reméljük mindenki jól érezte magát a nőnapi ünnepségen.